Abonyi Vadaspark

Abony
2740 Bajtárs út 1.

telefon: 53/362-049
mobil: 30/9681-432
e-mail: maganzoo_abony@vivamail.hu
e-mail: maganzoo@vipmail.hu

Weboldal: http://www.maganzoo.fw.hu

Cégleírás:
A Park létrehozásának ötlete valamikor 1990 után fogalmazódott meg Tóth Tibor magánvállalkozó fejében. A művészeti végzettségű fiatalember akkor még nem gondolta, hogy a rengeteg ellenkezés, ellenzés és rögös kezdet olyan elismert és látogatott szabadidőparkot eredményez majd, mint ami a jelen helyzet 2008-ban.

1992 év környékén kopogtattam be mint magánvállalkozó az abonyi polgármesterhez azzal az ötlettel, hogy szeretnék Abonyban egy Állat- és Szabadidőparkot létrehozni. Az akkori polgármester örült az ötletnek, és nemsokára a testület elé terjesztette. Valahonnan innen indul az abonyi Állat- és Szabadidőpark rögös útja. A kezdetek nagyon nehezen indultak. Az akkori abonyi vezetés életképtelennek tartotta az ötletet. Három évig harcoltam azért, hogy bebizonyítsam: a szándékom tiszta és megvalósítható. Három év elteltével új vezetés állt fel Abony város élére, ugyanazzal a polgármesterrel. Újra előterjesztette ötletemet, amiben ő nagy fantáziát és Abony jövőjét illetően sok-sok lehetőséget látott. Sikerült. Igaz, hogy iszonyú megaláztatások értek, bántó, sértő feltételezések láttak napvilágot, de be kellett bizonyítanom az ellenzőknek, hogy igenis óriási az ötlet.

1997-re már bekerítettük az akkor még átláthatatlan, gazos erdőt, amit a helyi lakosság szemétlerakóként használt. Volt itt teherautószám autógumi, elhullott állattetem, építési törmelék és még sorolhatnám. Lassan, a család erejével elkezdtünk takarítani, kialakítottuk az állatok kifutóit és az utakat, valamint megépítettünk egy kisebb istállót. Ahogy ezek megvoltak, betelepítettünk egy szürkemarhát, kecskéket, lovakat, kulánt, egy majmot, szamarat és néhány tollas jószágot. Ebben az évben május elsején elindult első majálisunk, úgy értékelhetem, sikerrel. Mivel folyamatosan értek támadások, megaláztatások, továbbra is nagyon nehéz volt előre haladni. Emlékszem, akkoriban két éven keresztül teljesen ingyenesen lehetett bejárni. Az abonyi gyerekek díjtalanul lovagoltak, simogatták az állatokat. Nagyon nagy energiát emésztett fel a bizonyítani akarásom.

Nagy Áttörést a 2000-es év hozott. A belépődíj bevezetése után az eltelt 3-4 év alatt egyre tisztább és szebb lett a Park. A Magyar Állatkertek is felfigyeltek ránk és kínáltak fel eladásra állatokat. Ez az év volt az, mikor a Duna-Ipoly Nemzeti Park működési engedélyt adott ki országunkban az első magánállatkertnek. Ez volt az abonyi MAGÁNÁLLATKERT, Show ZOO, később MAGÁN ZOO, ahogy ma is hívják. Jöttek a vendégek, és minden évben valami új állattal leptük meg a hozzánk érkezőket. Jöttek struccok, emuk, lámák, antilopok, zebrák, majmok, ormányos medvék, afrikai sörényes juhok; nőtt a számuk a szürkemarháknak, a szamaraknak, a majmoknak, a kecskéknek, az erdei vadaknak. 2004-re elértük a 30 000 fő látogatót. Ekkorra megértem arra, hogy életem álmát megvalósítsam: legyen egy oroszlánom. Felkutattam a magyarországi szaporulatot, és a legszebbek - azaz amelyek nekem legjobban tetszettek - a nyíregyházi Állatkertben voltak. Meg is beszéltük, hogy megvásárolom őket. (Egy fiút és egy lányt) De ekkor újra indult a kalamajka. A felettes szervünktől kértem egy állásfoglalást, hogy létrejöhet-e az oroszlán üzlet közöttem és a Sóstó Zoo között. Ők úgy látták, hogy akadálya nincs, ha megépülnek azok a létesítmények, amelyeket a törvény előír az állatok fogadására. Senki nem hitte, hogy lesz pénz és erő ezek kivitelezésére. De mégis megépültek. Az engedélyezést több szakhatóság is elutasította. Azzal érveltek, hogy veszélyt jelent Abony lakosságára az oroszlán pár. Máshol miért nem? Nem adtam fel. Benne volt rengeteg pénz, energia, ennek mennie kell. Közben még az állatok sem érkeztek meg, de már lakossági feljelentések, az önkormányzat részéről vizsgálatok lassították a folyamatot.

Három hónap elteltével már a nyíregyháziak sem hitték, hogy hozzám kerülhetnek az állatok. Újabb kérelmek, elutasítások. Újból jöttek a szakhatóságok, mértek, felmértek, újra átnéztek mindent. Közben én megjártam már a minisztériumokat és amit lehetőségeim csak engedtek. Már majdnem feladtam, mikor egy ügyvéd jó ismerősön - szinte barátom - mellém állt és utána nézett, mi az ok. Vizsgálta más állatkertek működését, más megyék szakhatóságainál érdeklődött. Mivel minden rendben volt, már elég volt egy hivatalos levél és megvolt az engedély.

2005. március 18-án hazaszállítottuk a két állatot. Kilenc hónaposak lettek mire hozzánk kerülhettek. Nagyon nehezen mertem kiengedni őket a szállítóládából, mert már szinte én is elhittem a huzavona miatt, hogy majd kiszabadulnak. Néhány nap alatt megszokták a helyüket. Két héttel később már tudták, hogy tőlem várhatják a táplálékot.

Rengeteg televíziót, napilapot értesítettem, és néhányan jelentkeztek is. Segítségükkel olyan hírverést sikerült kreálni a parknak, hogy húsvétkor tömegek álltak a kapunk előtt és elmondhatatlan öröm volt bennem látva a sok - talán - elégedett vendéget. Azt hiszem, ez volt az a pont, mikortól komolyan kezdték venni ezt a kis állatkertet. Egyre több látogató jött. 4-5000 vendéggel pörögtek a majálisok, ugyanakkor a többi nap a nyugalom miatt látogattak. Kedvelt kirándulóhelye az óvodáknak, iskoláknak, nyugdíjas kluboknak, valamint nálunk rendeznek névnapokat, osztálytalálkozókat, babazsúrokat. Ezek mellett minden szolgáltatás működik, ami a honlapon megtalálható.

Mára már jó a kapcsolat a szakhatóságokkal, az állattartó gazdákkal, a Magyarországon és külföldön működő állatkertekkel. Mind-mind elismeri munkánkat. Egyedül a település első embere - bár azóta már más - nyilatkozik úgy, hogy nagyon örül, hogy működünk, de ő nem érzi, hogy ez Abonynak nagy előnyére válna. Hírnevet hoz Abonynak, de mást nem. Talán ennek a véleménynek és hozzáállásnak is köszönhető, hogy ezt a parkot MINDENFÉLE ÁLLAMI, ÖNKORMÁNYZATI és EGYÉB TÁMOGATÁS NÉLKÜL építettük és működtetjük.

Gyerekkori álmom, hogy egyszer hasonlókat élhessek át, mint Joy Adamson és George, akik Elzáról, az oroszlánról több könyvet is írtak. A 2007-es év hozta meg életem egyik álmát. A Nyíregyházáról származó oroszlánpár kölyköket várt. Június 23-án megszületett Mungo a kisoroszlán. Igazi sztár lett. Rengeteg TV, rádió, újság beszámolt érkezéséről. Sztár lett az RTL Klub reggeli műsorának nézői körében. Tízezrek simogatták és simogatják ma is a jelenleg 8 hónapos kölyköt. Meghökkentő fotók keringenek szelídségéről, róla és vendégeiről az interneten. Szelídsége ugyanis lehetővé teszi, hogy játék, birkózás, vagy együttalvás közben szenzációs fotók készüljenek róla.

Hogy nehogy azt higgye az olvasó, hogy csak ez az álmom. Nagyon szeretem a boldog arcokat, főleg, ha én válthatom ki azt. Ezért, hogy még több boldog arcot láthassak szeretném, ha nem lennének ellenlábasok, és végre valamilyen támogatás hozzánk és állatainkhoz is eljutna, ne csak a Vendégek által befizetett belépőjegyek alkossák a működésre szánt teljes keretet.
MERT HA ENNYI ELLENLÁBASSAL, NEGATÍVUMMAL ÉS ILYEN CSEKÉLY KÖLTSÉGVETÉSSEL EKKORÁT LEHET LENDÍTENI EGY ÁLOM MEGVALÓSÍTÁSÁN, MI LENNE, HOVÁ FEJLŐDHETNE AZ ORSZÁG ELSŐ MAGÁNÁLLATKERTJE, HA ELEGENDŐ KERET ÁLLNA RENDELKEZÉSRE.

Ma a Nők Lapja Cafe internetes közvéleménykutatása szerint Magyarország öt legkedveltebb, legjobb vadasparkja között van a miénk.

Kulcsszavak: állatkert , játszótér , lovaglás , rendezvény , sétakocsikázás , szabadtéri főzési lehetőség , vadaspark